Ősztől tavaszig tyúkjaimmal együtt övék volt kertünk. Reggel kiengedtem őket az ólból és a tyúkudvarból. Egy-egy kisebb pihenőtől eltekintve egész nap szorgoskodtak. Búzát, kukoricát kaptak, ivóvizet kb 10 edényben helyeztem el a kertben. Minden este beültek a helyükre, egy zárható ólba.
A tavaszi veteményezések, palántázások idején a tyúkudvarban tartózkodtak, csak felügyelettel "dolgozhattak" a kertben. Nem bántották a kultúrnövényeket, de féltettem a még gyenge palántát a taposásuktól, veteményt a turkálásuktól. Nyárra megerősödtek a növények, ekkortól újra szabadon közlekedhettek birodalmukban.
Kikelésüket követő év február vége felé kezdtek el tojni, mindegyik tojó, minden nap. A tojásokat nem hűtött, de hűvös helyen tároltam, így minőségüket 1 hónapig megőrizték. Ekkor keltetéssel már nem foglalkoztam, utána néztem, kitapasztaltam, hogyan fogyasztható a kacsa tojás. Minden olyan ételbe tehető, amelynek elkészítése legalább 10-15 perc hőkezelést igényel. Felhasználtam pl. rakott burgonyába, piskótába, stb.
Nagyon szép és finom tojás.
Tulajdonképpen ma is meghatódva gondolok rájuk. Annyira szerethető, érző kis társaslények, szinte családtagok voltak. Mikor meglátták, hogy jövök, futottak elém, körbevettek, mondták a magukét. Gyomláláskor a kezem alatt segítettek, kapálás sem lehetett nélkülük. Mindig találtak valami csemegét: pajort, lótetűt, stb-t. Ezekben az években egyáltalán nem "találkoztam" nálunk spanyol csigával. Sőt az egész országban poloskainvázió volt, kertünkben 1-2-t, ha láttam, de kacsáink azt is pikk-pakk elintézték.
Sajnos idilli állapotunknak egy róka anyuka vetett véget. Hogy kicsinyeit etethesse, fényes nappal bemerészkedett majd' a falu közepén lévő, bekerített kertünkbe és sikerrel járt. Nem gondoltam, hogy bemászik a kerítésen, de sajnos megtörtént
Nincs azóta tyúkom sem, kacsám sem.
Van viszont poloska, csiga és fejlámpa az éjszakai gyűjtögetéshez.
